Úgy cseperedtem fel, hogy minden nyáron szállóvendégeink voltak. Ehhez szoktam hozzá, nekem ez hozzátartozik a nyárhoz. Ahogy az is, hogy mi a vakáció idején sosem nyaraltunk, hiszen a nyár nekünk mindig arról szólt, hogy mások jól érezzék magukat nálunk.

Már a nagypapámtól is rengeteget tanultam arról, hogyan lehet örömtelivé tenni a hozzánk érkezők napjait. Láttam, ahogy a vendégeket a legfinomabb házipálinkájával fogadja. Figyeltem, hogyan ismerteti meg őket a hobbijával, a postagalambászattal. Hallottam, ahogy esténként hangos kacagásokba fulladó ultipartikat vívott a jól bevacsorázott urakkal.

Csodás példaképek ezen a téren a szüleim is. A mai napig elámulok azon, hogyan érik el szinte azonnal, hogy a vendégek ennyire otthon érezzék magukat nálunk. Édesanyám mintha valami különös szeretetporral szórna be mindent maga körül – nem véletlen, hogy a visszatérő vendégeink annyira igénylik a társaságát. Édesapám pedig mindig pontosan tudja, adott pillanatban mire van szükség, mi lesz az, amitől a nyaralás örömteli emlékké válhat.

Így tanúja lehettem már annak, hogy az esti palacsintapartin valakinek, aki nem ehetett édeset, külön csülkös palacsintát készítettek. Magam fogadtam azt a hívást, amikor egy visszatérő vendég azt kérte tőlük, hogy az érkezése előtt ne vágják vissza a gyepet, mert annyira szereti a frissen nyírt fű illatát, hogy ő maga szeretne végigmenni a kertben a géppel. Ahogy az is nagyon megmaradt bennem, hogyan élvezte egy holland család, hogy a barackosunkban szüretelhettek és a maguk szedte gyümölcsből préselt levet ihatták a reggelijükhöz. És ott van még a rengeteg vidám történet, amiket a közös nagy bográcsozások és kerti sütögetések közben meséltek egymásnak vendégek és háziak.

Ez már így megy itt több mint harminc éve. A vendégszeretet mit sem változott, a ház viszont annál többet, hiszen folyamatosan bővítettük, átalakítottuk, felújítottuk. Eleinte csak egy apartmanunk volt, ahol öt-nyolc embernek jutott hely. Ma már három van, és tizenöten is kényelmesen elférnek bennük. A kertet is folyamatosan fejlesztettük: itt minden fát, bokrot és fűszálat „a gazda szeme táplál”, s a lelkes munkában benne a családom szíve-lelke.

Ezért is volt megható számomra, hogy a legutóbbi átalakításoknál már én találhattam, mi hogyan nézzen ki. A bizalom persze nem véletlen. Miért? Mert egyszerűen mindent élvezek csinálni, ami a Lubi Lodge-ot érinti. Minden részét szeretem a takarítástól kezdve az ötletelésen át a vendégfogadásig. Ez a hobbim, a hátországom, a múltam és a jövőm, az életem.